-Da..Damon.
-Elena - hallotta meg a kellemes férfihangot - Stefan vonásaiban különbözött testvérétől, a tekintete mégis nagyon hasonló és megkapó volt. Volt benne valami, ami megfogta Elenát.
-Hol van Stefan? - a lány hangja végig nyugodt akart maradni, de a 'Stefan' név kiejtésére már csak egy remegő, halk nyöszörgés hallatszott. Valami azt sugallta, hogy baj van. Baj, és veszély...
-Hmm... Nem olyan fontos az, Elena! Az viszont igen, hogy te itt vagy, és itt vagyok én is. Szemtől szemben állunk.
Elena lábán átfutott valamiféle görcs, ami a félelemből indult, de a végén semmivé lett, mikor Damon ragyogó szemeibe nézett. A mély, varázslatos szemekbe, amik valamiért úgy rabul ejtették stílusával együtt, ahogy már Stefan az első napon az iskolában.
-Nem értelek, Damon...
-Ehhez a megértésre van szükség a legkevésbé! - mosolygott Damon. Elenát libabőrös lett.
-Nem... Mihez?
-Óh, Te Buta Lány! Te még mindig nem érted? - váltott komolyabbra Damon, mind arcra, mind hangra, amitől a lányt kirázta a hideg. És újra félt egy kicsit...
Átvillant az agyán, hogy futásnak ered, de NEM! Elenát sokkal elszántabbnak nevelték, ha akar valamit, ez esetben valakit, azt megszerzi, bármi áron. Még ha Stefan gonosz testvérével is kell érte társalognia.
-Nem. Nem értek semmit, Damon! Én csak... én csak Stefant akarom.
-Elhiszem... - újra szélesre húzódott Damon szája.
-Hol van? Áruld el! Tudom, hogy te tettél vele valamit, de még nem tudom, hogy mit! Ha megtudom, hogy valami baja lett....
-Ne aggódj! Semmi olyan baja nem lett, amitől neked is bajod lehetne...
-Merre van? - Elena szemei megteltek könnyel.
-Hmm... Kat... akarom mondani, Elena! Azt még... Még nem árulhatom el! Előtte.... - ezzel Damon hirtelen ott termett Elena mellett, s átfogta vállait, magához szorított, és ajkával a homlokát kezdte el csókolgatni.
Elena már majdnem sírásban tört ki, de ehelyett a düh ébredt fel benne. Eddig csak forrt, tombolt, de most kitört. Mély levegőt vett, és teljes erejéből megpofozta Damont. Damon semmi nem érzett, csak eggyel hátrébb lépett, és ezt mondta:
-Kislány! Valld be magadnak, hogy te sem tudod, mit akarsz!
-Nem, Damon! Én Stefant akarom!
-Stefanhoz... Stefanhoz rajtam keresztül vezet az út! Gyerünk, Elena! Csak gondolj bele! Gondold át! Most itt vagyok. Te és Én. Mindketten. Egyek lehetünk. Velem boldogabb lennél, mint Stefannal. Nézz ide! Erősebb vagyok, valamivel gazdagabb, sőt... Stefannak semmije nincsen.
-Rajtam kívül! - Elenának ennyire futotta sírás nélkül. Miután ezt kimondta, úgy elkezdett sírni, hogy térdre borult. Damon kissé aggódó arcot vágott, és lehajolt a lányhoz, miközben felsegítette, nagyon kedvesen ezt mondta neki:
-Jaj, Elena, nem kell sírni! - de egyszerre a kedves hang átváltozott lángolóvá, szenvedéllyel telivé. - Felesleges! Mindennek ára van! Nem látod? Itt állok. Nem ismersz? Nem ismersz fel? Hiszen... tudnod kéne, ki vagyok... Tudnod, ismerned, és szeretned!
-Nem értelek! Nem értelek, nem értelek, Damon! - zokogott a lány.
-Mondtam már, hogy nem kell értened, Elena! Csak gyere ide! - ezzel magához húzta, és megpróbálta megcsókolni, a lány pedig ellökte magától.
-Jó, akkor próbálom gyengédebben!
De Elena hajthatatlanul védekezett.
-Hagyjál, Damon! Hagyjál már, kérlek! Könyörgöm, hozd ide Stefant!
-Idehozom... Megígérem, hogy idehozom, amint megkaptalak. Pontosabban, amint megkaptál engem - és egy csók próbálkozás alatt elmosolyodott.
-Miért bízzak benned?
-Te tudod, hogy bízol-e. Ha nem próbálod meg, Stefan sehogy sem kerül ide.
Elena érezte, hogy nincs mit tennie. Engednie kell Damon kérésének, hogy megkaphassa Stefant újra... De a lelkiismerete nem bírná el... Mi legyen? - járt Elena fejében, mikor hátralépett hármat-négyet, és megfordult.
-Hátat fordítasz? - kérdezte Damon, ezzel Elena előtt termett hirtelen. - Nekem az nem fog egy könnyen menni... - halk nevetés után újra átkarolta Elenát, és megcsókolta a lány arcát. A lány most is megpróbálkozott a védekezéssel, de hasztalannak tűnt. Menekülni sem éppen tud, hiszen Elena csak egy ember, egy földi halandó, Damon két másodperc múlva már újra a karjaiban tartaná... Szorítaná....
Eltelt több perc, mikor Elena erőt vett magát, és még nagyobb pofont kevert le Damonnek. A fiú ezt majdnem megérezte, de csak kicsit borzongott bele.
-Hát jó... Te kényszerítettél rá! - mondta kissé idegesen, de halkan és kihangsúlyozva, és a lány szemébe nézett mélyen. Azokba a riadt, gyönyörűséges barna szemekbe.
-Elena... Most szépen engedsz a kísértésnek.Megteszed, amit kérek, és az enyém leszel egy ideig. Szórakozunk, és játszunk! És neked is jó lesz! Aztán megkapod Stefant...!
Damon amúgy is elragadó szemei most még jobban magukkal vonzották Elenát. Mély katarzist érzett, valami olyasmit, aminek ellenállt volna, de nem tudott, és minek is, ha csak szenvedne tőle, hogy elszalasztotta. Elhitte, tényleg elhitte, hogy lehet jó, hogy ő is élvezheti, és csak úszott, és úszott a szemek mélységes alagútjában, miközben Damon szavai nyugodtan csengtek fülében. Nem fogta fel őket, de valahogy mégis értette. Valahogy a puszta akarata, a Stefan iránt érzett szerelme sem volt elég arra, hogy ne engedjen a csábításnak, a kísértésnek, és Damonnek. Hagyta, hogy a fiú megcsókolja őt, hogy a földre teperje, és fogait kiereszthesse... Hogy Damonben is elkezdjen tombolni a vágyak kísértetiesen tüzes harca...
* * * * *
-Nem... nem lehet igaz! - mormolta álmában Denilson, miközben hevesen forgolódott jobbra-balra a kórházi fehér ágyán. Álmodott. A néger seriffet rémálmok kezdték el gyötörni azon az éjjelen. Azóta, amióta megtörtént... Azt mondták neki, ezt az éjjelt a kórházban kell töltenie, megfigyelés alatt. Haza akart jutni előtte, de most nem volt tudatában, hogy mi van, hol és mikor... Álmodott, ráadásul az álmai felelevenítették, legalábbis megpróbálták feleleveníteni azt, ami akkor történt... Történhetett...
Álmában az erdő fáit járja. Minden fa törzsére van vésve valami. Egyikre egy kínai jel talán, másika egy nemiszerv, harmadikra egy szó: HALÁL. Aztán egy macskával találja szembe magát. DE egy olyan macskával, ami legalább tigrisméretű. Éles agyarai vannak, mérges fején éhséget lát tükröződni. Futni kezd, de az első 15 méternél kifárad, és lihegve megáll, megtámaszkodik egy fa törzsénél, amire egy mondat van írva, mélyen belevésve, s mintha friss vér is csillogna:
MAGA LESZ A KÖVETKEZŐ ÁLDOZAT!
---...TO BE CONTINUED...---
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése