Denilson seriff éppen a járőrözést fejezte be mikor már haza fele tartott. Az autója kissé régi módi volt.. amolyan lada feeling, de eléggé fel volt turbózva. Két dolgot jó tudni Denilson seriffről. 1.Hatalmas nőcsábász mondhatni a falu mármint a város bikája. 2. él-hal az autókért. Arról álmodik hogy egyszer majd talán megnyeri a lottót és lehet egy saját gyűjteménye a garázsában. Ahhoz képest,hogy Denilson nem éppen két kézzel szórja a pénzt az autó a legkorszerűbb szirénával, turbózott kipufogóval, mp3 lejátszós rádióval persze mély nyomóval mivel a vén róka imád bulizni legtöbbször csak önmagában, mivel kissé szégyenlős. Már kissé sötétedett éppen a Falkenberg Street vége felé járt. A város talán legrémisztőbb utcája volt ez, szinte egy lelket sem látni, minta kihalt lenne, pedig házak tömkelege sorakozott hol az utca bal oldalán, hol a jobb oldalán. Ráadásul egész modern házak voltak nem volt senkinek oka csak úgy otthagyni őket..de lehet nem is ez történt csupán, csak nem igazán szeretnek kimozdulni az itt lakók, de bizony nem mindenki félt: Denilson az öreg motoros már nagyon sok mindent megélt. Szörnyűbb dolgokat látott mint amiket kellett volna bármely embernek is. Denilson ettől a naptól igazából nem várt semmit. Arra gondolt, hogy majd hazamegy szépen, vesz egy forró fürdőt, bömbölteti a "What is love?" című számot, kiskorában ez ment a bulikban és a diszkókban és azóta szerelmes ebbe a számba... közben jéghideg sört iszogat és playboyt olvas..így lazult a seriff bácsi mikor befejezte a műszakot.Vezetés közben sokszor csengett a fülében az elragadó férfi hang,mely azt mondta,hogy a "következő áldozat maga lesz"..Nem tudta mit gondoljon kettős érzése volt vagy csak egy telefonbetyár szórakozott akit meg kell leckéztetnie vagy tényleg valaki megfenyegette.. Ahogy vezetett arra lett figyelmes,hogy hirtelen leszállt a köd.. alig lehetett látni valamit.
-Mi a fene?-mormogta Denilson. majd megpróbált tovább vezetni.
Bekapcsolta a ködlámpát de nem igazán segített..Nem tudott tovább hajtani és volt egy elágazás igazából kerülő ha úgy tetszik. A seriff látta,hogy abban az utcában ködnek nyoma sincs. A Winston Street ugyanolyan kihalt utca volt,de legalább mintha megnyugodott volna ,hogy eltűnt a köd. Az utca nevét jelölő tábla kissé ütött kopott volt, a fehér zománc már pattogzott fel a tábláról mely alól kitűnt a rozsda színű vas.. a házak régiek voltak az óvárosból maradtak fent, még az előző századokból.. egyszer csak mintha valamilyen okból kifolyólag az autó nagyot huppant volna,minhta fekvő rendőr szelte volna át az utcát keresztben..mintha...de csak mintha.. Denilson tudta,hogy baj van, egyből érezte,hogy elütött valakit, egy embert. Abban a pillanatban lefékezett, kiszállt az autójából. Egy sötét hajú férfi feküdt az úton a 20 as éveiben járhatott..fekete bőrdzsekit viselt, bőre hófehér volt. Talán túlságosan is fehér. Denilson először arra gondolt,hogy sok vért vesztett ezért nézett ki ilyen vérszegénynek. Oda szaladt..
-Hey,uram jól van? Hívom a mentőket.
-Arra nem lesz szükség..vetette oda gúnyosan az ott fekvő fiatal férfi aki úgy kelt fel a poros út féltekről mint ahogyan az emberek az ágyból szoktak felkelni..
-Ezt, hogy..de,de láttam, éreztem,hogy elütöttem!- hebegte Denilson.
-Az meglehet-mosolygott az illető.
-Azonnal hívom a mentőket, magának orvosi vizsgálatra van szüksége, kivan sápadva..a bőre hófehér.
-Tudja, nekem nem orvosi vizsgálatra van szükségem. Ismerős a hangom? Rémlik valami? Dereng már pancser?
-Maga..maga..telefonált? Mégis ki maga? Mit akar tőlem?
-A nevem Damon.Damon Salvatore.Egy ideje megfigyeltelek.Lenyűgöző ember vagy..igazi fenevad,ahogy elkapod a bűnözőket, ahogy nyomozol...Tudod unatkozok..kell a kihívás..és éhes vagyok.
-Van még egy kis KFC-s kaja a kesztyű tartómban kéri?Hozom egy pillanat..-mondta Denilson remegő hanggal, és azt fundálta ki,hogy amíg ez a fura alak az ételt várja addig ő kiveszi a kesztyű tartóból a revolverèt.
Ha Damon ismerné Denilsont akkor tudná,hogy ő sosem hagy meg semmilyen kaját főleg nem KFC-set. Viszont ha Denilson ismerné Damont...akkor....
Damon hangosan felnevetett..majd a szemfogai egyre nagyobbá és nagyobbá nőttek..elragadó sötétzöld szeme átváltott vörösre.. szeme környéke elsötétült..Denilson még sohasem látott ehhez foghatót..
Az autóhoz próbált futni,de Damon gyorsabb volt..igazából gyorsabb mint bármi ezen a földön..szemtől-szembe álltak egymással. Damos és Denilson. Denilson egy hirtelen mozdulattal állon verte Damont..ezt talán még Damon is megérezte..azon nyomban megfogta Denilsont...mozdulni sem bírt. Éles szemfogait a nyaki artériába meresztette.Ezek oly módon hatoltak át a bőrön mint kés a vajon..seriff hangosan nyögdécselt,de senki nem hallhatta. Damon az igazat megvallva nem volt éhes sőt.. csak szórakozni akart..unatkozott..bár aki már több mint másfél évszázada él nem csoda ha unatkozik..Damon a fajtájából az a fajta ha "unatkozik" képes akár ilyen dolgokra is..merőn eltér testvérétől Stefantól aki szinte teljesen ellentéte.. Damon abba hagyta a táplálkozást.. Denilson úgy rogyott össze mint egy rongybaba..még eszméleténél volt..Damon fölemelte a szemébe nézett és ennyit mondott.
-Velem nem találkoztál..soha nem is láttál, egy macska harapott nyakon, hazamész és éled az életed tovább ahogyeddig.-mondta Damon aki mintha kicsit bűnbánóan mondaná e szavakat.. de ilyet feltételezni róla balgaság lenne. Miután "megigézte" néger barátunkat és lakmározott belőle..ahogy szokás mondani angolosan távozott. Denilson valahogy föltápászkodott és bemászott a kocsijába..az adó vevő után nyúlt.
-Itt Denilson valaki segítsen,egy állat feltehetően macska de szerintem egy nagyobb állat megtámadott,megharapott alig vagyok magamnál,kérem segítsenek-mondta Denilson reszkető hanggal....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése