Áldás, vagy átok?
Jordan a Javíeréknél töltött éjszakára gondolt. Javíer azt mondta neki, hogy különleges dolgokra született, hogy részese kell hogy legyen Javíer apjának gyógyításában, és hogy Jordan a vámpírok fő ellensége.
Azon a reggelen, amikor Jasper elment Jordan elé, hogy hazavigye testvérét, Jordan ezzel a mondattal köszöntötte az aggódó fiút:
-Vadász vagyok.
Jasper szemei kitágultak, és megfogalmazódott benne: AKKOR Ő A VÉRFARKAS. Pedig titkon abban bízott, hogy ő a vadász lesz.
Eltelt néhány hónap, nyomozgattak, kutakodtak a képességeik, az eredetük után, de még valamiért nem érezték késznek magukat, hogy beteljesítsék az átkot. Jasper rájött, hogy az átka beteljesüléséhez meg kell ölnie valakit. Egy embert. De azt mondta, hogy képtelen rá, nem fogja megtenni.
Jordan hálás volt Javíernek, amiért tájékoztatta az egészről, és elhatározta, hogy segíteni fog az apján, Sasha társaságában. Sasha egy boszorkány volt, a teljes neve Sasha o'Heart Morgan. Javíer pedig vámpírvadász, és apját csak egyetlen főzet menthette meg a haláltól: egy olyan főzet, aminek az elkészítésében CSAK Sasha, a ,,hozzávalók" beszerzésében pedig CSAK Jordan, vagyis egy Kiválasztott segíthet, aki vámpírvadász. De Javíer nem volt Kiválasztott.
Beütött a tél. Már december első napján szakadt a hó, ami eléggé megnehezítette a közlekedést Mystic Fallsban, de Jasper és Jordan odáig voltak a hóért: gyermekkoruk óta mindig játszottak, amikor leesett.
DECEMBER 23.:
Jordan az ablak előtt ült, várta, hogy Jasper forró csokit hozzon neki, és közben bámulta a tájat, ahogyan egyre fehérebbé válik minden, ahogyan elhaladnak az autók, ahogy gyermekek szórakoznak önfeledtül, ahogyan...
-Hé, Jordan, nem is figyelsz? - térítette vissza a valóságba testvérét a szoba közepén álló Jasper, kezében kettő gőzölgő bögrével.
-Tehát...
-Mit is mondtál az előbb? - Jordan megint az ablaküvegen át bámult.
-Fú, te... Na, a holnapi partival kapcsolatban kérdeztem. Háromszor is. - Jordan csak nevetett, Jasper pedig folytatta. - Lizzie, Nora, Elena, Stefan, a kis néger srác a 9.-ből, mert vele beszélnem kell, és még... Te tudsz még valakit?
-Nem nagyon... Jaj, dehogyisnem tudok, Javíert és Sashat. Őket feltétlen hívni kell.
A nap hátralévő részében beszélgettek, ittak, és bejglit sütöttek, diósat, mákosat és olyat, amit Eva nagymamájuk mindig is kínált nekik a karácsonyi ünnepek alatt, mikor hozzájuk mentek egy kiadós, bő vacsorára, Carlos papájuk legutóbbi találkozásukkor enyhén illuminált állapotban várta unokáit, és mikor, a hosszú étkezést befejezték, Jordan és Jasper kicsit számítógépezhettek Christopher számítógépén, - Christopher a legidősebb fiú, aki a Dallas című sorozat után kapta a nevét - Carlos megfenyegette őket, hogy a számítógépes Flipperezés közben CSAK IS A 'K' ÉS AZ 'S' BILLENTYŰT NYOMHATJÁK, CSAK ÉS KIZÁRÓLAG AZT A KÉT GOMBOT A BILLENTYŰZETEN, mert ha véletlen mást is megnyomnak, előreláthatatlan és beláthatatlan következményei lehetnek.
DECEMBER 24.:
Jasper már kora reggel felkelt.Valamiért mindig ő kelt fel előbb,persze ebben az is közre játszhatott,hogy Jordan szeret sokáig aludni, ahogyan későn lefeküdni is. Jasper első gondolatai azon voltak,hogy mivel lephetné meg testvérét Jordant, de még semmi jó nem jutott eszébe. Jasper átöltözött és első útja a konyhába vezetett,ahol elkészítette reggelijét,ami palacsinta volt. Persze testvérének is csinált. Jasper gondolatai nem is a reggelin jártak, annál inkább azon, hogy ő egy ifjú vérfarkas, és hogy hogyan fog mindezzel megküzdeni. Amikor végzett reggelijével, Jordan éppen akkor kelt fel. Észrevette, hogy testvére köszönés nélkül cipőjét húzza a lábára, majd a kabátját veszi fel és már ki is lépett az ajtón. Jordan nem értette mi lehet Jasper baja, sohasem csinált még ilyet. Bár mostanság Jordan sok mindent nem ért. Nem tudta mit kezdjen ezzel az egésszel,de nem akart erre gondolni, most elsősorban a partira gondolt.
Jasper nem tudta miért hagyta faképnél Jordant, de már nem érdekelte. Autójával az úgynevezett St.Duck Streeten hajtott végig. Az út minősége nem igazán adta vissza a főút érzését, mivel tele volt kátyúkkal, dimbes-dombos részekkel, és meglehetősen csúszott. Jasper mégis gyorsan vezetett. Már rájött, hogy mit vegyen testvérének. Egy fegyvert. Ha Ő a vadász, akkor valamivel mégiscsak meg kell védenie magát..elmélkedett Jasper. Nemsokára egy elágazáshoz ért, ahol az út kétfelé szakadt. Jobbra a B.Eyes Street, balra pedig az Axe Road. Jobbra fordult. Lassan elérkezett az úton egy olyan részhez, ami zsúfolásig tele volt parkoló autókkal. Mivel ő is elérte úti célját, ezért neki is le kellett parkolnia kocsiját. Észrevette, hogy még egyetlen egy üres hely maradt, melyet magának akart. El is indult felé, de hirtelen egy másik autós vágott elé egy piros Porsche autóval, és ahogy megakarta előzni a két autó oldala összesúrolódott és ennek a következményeképpen leszakadt Jasper visszapillantó tükre. Jasper leállította a motort, kiszállt, szíve sebesebben vert, izmai megduzzadtak, feje lángolt a dühtől a másik autóból kiszálló embert nézte. Egy magas,széles férfi volt, olyasmi tekintettel bámult Jasperre, hogy ,,van valami baj?"
-Nem látsz a szemedtől haver?-kezdte indulatosan Jasper.
-Nem vagyok a haverod. Először mérd fel az erőviszonyokat,öcsi.-mondta gúnyosan a kigyúrt ember.
Jasper már nem bírta tovább. Indulatai kiszabadultak, a düh szétáradt testében,nem bírta kezelni.
Az izmos srác megfordult és még annyit odavetett Jaspernek:
-Ja, és dugd fel magadnak a visszapillantódat, balek!
Jasper nem szólt semmit. Mély levegőt vett és neki rontott az embernek. Az összetűzés pár másodperc alatt lezajlott. Az ember ott feküdt félig eszméletlenül. Jasper nem tudta mihez kezdjen, aztán végül összeszedte gondolatait. Benyúlt az áldozata zsebeibe, kivette a slusszkulcsot, őt felemelte és a piros Porschébe ültette az anyósülésre. Beszállt ő is az autóba, a volán mögé és kiállt az elfoglalt parkoló helyről. Miután ezt megtette visszament saját autójához és mint aki jól végezte dolgát leparkolt a felszabadult helyre. Jasper a Lipon's Gunsba tartott, ami éppen a leparkolt autója előtt állt. A bolt körül két másik ház is elhelyezkedett, ahol valószínűleg laktak mások. Az épület magas,barna bejárati ajtaja előtt kavicsok és rövid betonfolyosó feküdt. Jasper esztétikusnak találta ezt a helyet és már szinte el is feledte az előbbi incidenst. Bekopogott és egy indiainak tűnő, fekete szakállas és bajszos, kissé bedagadt arcú, kerek fejű ámbár elegánsan öltözött úriember fogadta, telefonálás közben. Üzletembernek nézett ki, biztosan nagyon nagyon elfoglalt ember, ezért Jasper megvárta amíg befejezi a telefonálást. Miután a telefont letette egy ,,Bye,bye bestfriend" mondat közepette, ráköszönt Jasperre:
-Szervusz,barátom! Miben segíthetek? Fáradjunk beljebb.
Jasper hallotta az indiai akcentust és válaszolt neki.
-Jó reggelt, háát szeretnék vásárolni egy fegyvert.
-Tényleg? Gondoltam,hogy nem szalonnát.-nevetett az eladó. Jasper megpróbált egy vigyort erőltetni arcára.
-Milyen fegyver legyen? Milyenre gondoltál? Mi célra?
-Acélra.-próbált Jasper visszavágni az előző tréfára,de az eladó nagyon nevetett,pedig Jasper nem szánta olyan jó humornak.
-Komolyra fordítva a szót, valami olyasmit amilyen a vámpír vadászoknak... mármint a filmekben.-tette hozzá Jasper az indiai férfi meglepődése láttán.
-Mindjárt jövök. Hátul nézek valamit, amivel teljesíthetem óhajodat.
Pár perc múlva visszajött egy sötétbarnás fa nyelű, csillogó ravasszal ellátott, fényesre csiszolt, fém markolatú íjpuskát melyhez több nyíl is tartozott. Jaspernek tetszett a portéka.
-Ő lenne az. Megfelel uram?
-Tökéletes köszönöm, pont ilyenre gondoltam. Mennyi lesz?
-1750 $.
-Tessék.-hálálkodott Jasper.
-Igazán nincs mit.-mosolygott a sötét bőrű indiai figura.
Jasper szép óvatosan elhelyezte az íjpuskát a csomagtartóba, aztán beszállt és hazament.
A fiú főzőcskézni kezdett, és közben gondolkodott. Sok dolog járt a fejében: a Karácsonyi Partijuk, amit a furcsa viselkedésű Jasperrel együtt fog rendezni, Lizzie, és a csók, hogy kezdett valami MÁS kialakulni Jordan és Lizzie között, más, mint a barátság. Jordan visszaemlékezett, hogy mikor s hol ismerte meg a lányt: egy esős, szürke napon a temetőben, Lizzie éppen volt barátját, a német Christiant gyászolta, de Jordan valamiféleképpen megvigasztalta. Jordan fejében járt még Javíer, Stefan, a képességük, és Jasper viselkedése, ami meglehetősen furcsa volt.
Jordan egy hirtelen ötlettől vezérelve a számítógépéhez rohant, és begépelte a következőt: VII. BENJAMIN ELEPHANT - HERCEG.Az első találat valami történelmi weblap volt, de talált még Benjamin-Herceg FanFiction Blogokat is, és képtalálatokat, de ő inkább az első linket nyitotta meg. Sötét háttéren fehéres-világos szürkés írást látott, hosszú szöveggel, de ő szemével csak a számára lényegesebb infókat követte, az nem érdekelte, hogy mikor született, meg ilyenek.
,,Rendkívül szerette a királyfiakra eléggé jellemző hobbiját űzni: a vadászatot. 1867 és '69 között megismerkedett egy fickóval, akinek keresztneve Bob volt, származásáról és eredetéről senki, még a Herceg sem tudott semmit, és együtt hajtották a vadakat, hogy nagyokat lakmározhassanak belőle később majd, mikor a Herceg meghívta palotájába barátját. De Bobot elérte a halát, és Benjamin Herceg majdhogynem beleőrült BEST FRIEND-jének elvesztésébe. Egy este vacsora közben felállt, a szeánsz-terembe döcögött, és megpróbálta megidézni Bobot. Bob viszont nem tudott átlépni sem a Mennyek Kapuján, sem a Földön, így egy érdekes eset történt: Bob lelke megszállta Benjamin Herceg testét, az uralkodó pedig úgy kezdett viselkedni, mint egy skizofrén, különleges képességekkel. Például, egyszer fahasogatás és gyújtós-tördelés közben a fa visszacsapott, és majdnem megvakította a Herceget, az orvos semmi esélyt nem jósolt arra, hogy Benjamin két napon belül látni fog-e még valaha, de lássanak csodát, Kedves Olvasók: Benjamin Herceg másnapra meggyógyult, és visszanyerte látását. (...) A Bob-Benjamin legenda úgy tartja, hogy a Herceg leszármazottjai egyben Bob leszármazottjai is, így öröklődhetett Bob-féle genetika Benjamin iker fiaiba: Dávidka és Mátéka hercegbe. Egyszer, egy önmagát Bob ellenségének hirdető szakállas, vén figura azt mondta Mátékának, a legkisebbnek, aki 4 perccel Dávidka előtt született meg egy kecskeólban: 'Héj, Iker! Téged még az Isten se szeret! És nem fog!' - ezzel átkot szórt a fiúra, amit egyesek Priki-ként is szoktak emlegetni, említeni."
-Hé, Jordan, ez nem rád vall! - vetette oda kissé gúnyosan, de nevetve Jasper a testvérének. Jordan megnyugodott, hogy Jasper is megnyugodott, viszont erősen nyugtatnia kellett önmagát, hogy az előbbi tűz nem csak egy rossz Ómen... Valamiért aggódott... valami nem hagyta nyugodni.
Eljött a parti ideje...
Elsőnek Lizzie érkezett meg, szép ruhába öltözve, egy üveg gyermekpezsgővel, amit poénból hozott.
-Szia, Lizzus! - becézte a lányt az ajtót nyitó Jordan, és megpuszilta, mikor Lizzie beljebb fáradt.
-Szia, Jordi! - nevettek mindketten.
-Hah, ennél jobbat nem tudtál volna kitalálni? - viccelődött Jordan.
-A Lizzus sem valami perfekt becenév, már bocs a kifejezésért.
A következő vendég Nora volt, akit Jasper a lehető legelegánsabban fogadott, és kézcsókkal köszöntött a küszöbön, és Nora végigvetette tekintetét a hangulatosan berendezett szobán, majd mosolyogva belépett.
-Khm... - köszörülte meg a torkát Jasper, két poharat a kezében tartva. - Szép vagy! - hadarta el gyorsan.
-Tessék? Bocsáss meg, nem értettem.
-Semmi.. Mármint izé, ööö, azt kérdeztem, hogy kérsz pezsgőt?
-Ilyen korán? - szólt bele viccesen Jordan a beszélgetésbe, és sietett, hogy ajtót nyisson Lucasnak, aki öltönyt viselt, és egy nagy-nagy tálca, APUKÁJA által sütött bejglit hozott ,,Karácsonyi Ajándékként" Jasperéknak.
Aztán betoppantak a többiek, Javíer, Sasha, Elena, Stefan, és még egy-két srác a suliból. Köztük Noah-val, egy önmagát PÁWÁH-nak mondó fiúkával...
Jaspert kissé szédülés kerülgette. Először azt hitte, hogy a pezsgőtől van, de aztán érzékelte, hogy ez másféle szédülés. Nem az alkohol okozta. Valami más... Valami teljesen más...
Denilson seriff karácsonyfája kicsike volt, az irodájában állt, egy közepes nagyságú faasztalon. A seriff bácsi egy Playboy magazint olvasott, és élvezte a hangulatosan villódzó fényeket...
Jasper eközben úgy gondolta, hogy szív egy kis friss levegőt. Kifáradt a teraszra, a pörgős tucc-tucc zene elől menekülve a magányra vágyott, de kint már ült valaki: Noah.
-Szia, Jasper...
-Csá, Gabri... Nem, nem, ööö, ne segíts, mindjárt eszembe jut, mi a neved, ööö... Na jó, nem jut eszembe! Segíts, kérlek...
-Noah - vetette oda unottan és nyugodtan a szőke SWAG fiúcska.
-És áhá, és tényleg! Emlékszem már! Téged vert meg Roberto az első tanítási napon - vette viccesre a témát Jasper, de Noah számára ez nem volt vicces.
-A te testvéredről meg az a hír járja, hogy meleg - vágott vissza Noah, miközben felállt, és kihúzta magát. Majd hozzátette hangosan és gúnyosan: -És szerintem te is buzi vagy, és nem érdemled meg Norát, vagy mi is a neve annak a tetűnek.
Jasper idegében és rosszullétében a Holdra nézett, amely teljes alakot öltve sütött le Mystic Fallsra, és a havas messzeségre, mely a távolságot tükrözte Jasperék otthona és az ünneplő külvilág között.
Jasper mély levegőt vett, és megpróbálta türtőztetni magát, de Noah megnyilvánulása, miszerint Jasper és Jordan szülei nyomorultak és senkiháziak, nagyon felidegesítette. Kifújta az előbbi mély levegőt, sőt, még fújtatott két-három másodpercig, de Noah kritizálása, kötekedése, és provokálása csak nem szűnt. Utolsó szava az volt, hogy 'Homokos', mielőtt Jasper lelökte volna egy erőteljes hajítással a teraszról. A fiú szapora levegővétele abbamaradt, ahogyan Jasperé is, hogy hallgassa, mi történt. De semmi hanghatás.... Noah meredten, csendesen feküdt hátán a fűben, és Jasper csak akkor vette észre, hogy mi történt valójában, amikor leugrott a körülbelül háromnegyed méteres emelvényről: Noah vérzett...
Noah testének közepén egy hosszú bot húzódott át, a mellkasán kiállva, és ömlött a környékéről a vörös, meleg vér. Jasper kitágult szemekkel, és remegő végtagokkal nézte a fiú holttestét.
-TE JÓ ÉG! - Jasper hűvös, elcsukló hangon mondta maga elé, majd könnyező szemekkel a Holdra tekintett. Ő nem akarta ezt tenni, Jasper NEM GYILKOS!
Hirtelen, ekkor Jasper furcsa bizsergést kezdett érezni, mely egyre erősödött testében, és végül elviselhetetlen, iszonyú fájdalommá alakult. A fiú ordítani tudott volna ilyenkor fájdalmában, ha lett volna rá elég ereje, de egyszer csak megszűnt Jasper gondolkodási képessége, és önállósága. Önkénytelenül mozgatta kezeit, és nézelődött jobbra-balra. Egy-két percig leste a vérző tetemet, majd hosszú, kiszőrösödött lábaival rohanni kezdett a távoli mező felé. Egész testét szőr borította, fülei megcsúcsosodtak, vicsorító fején, melynek száj-részén éles agyarszerű fogak lógtak. Karmai nőttek a kezén, és úgy szelte sebesen a havas rétet, a mezőn keresztül, az éjszakában... Nem tudta, nem érezte, nem értette, merre tart. Csak rohant, mint egy megvadult farkas...
Odabent Jordan ropta a táncot Lizzievel. Miközben mélyen a lány szemeibe nézett, és derekát fogta, a pörgős, szenvedélyes zene átváltott lassú és romantikusra, szinte vad tánc helyett érzéki ringatózásba kezdtek. Jordan közel hajolt Lizziehez, hogy érezze illatát, és lehunyt szemekkel ezt súgta a lánynak:
-Álomszép vagy.
-Nincs is nyitva a szemed! - mosolygott Lizzie, és megpuszilta Jordant. A fiú is nevetett, de csak gyengéden, annyira, hogy ne nyomja el a zenét, de a lány jól hallja és megértse a hangját. Oly sok időnek, de mégis gyorsnak tűnt az idő, miközben a gitárok gyönyörű akkordokat játszottak a hangfalból, a zongorák csodaszépen szólaltak meg a dobbal és az énekes, fekete férfi hangjával együtt, hogy Jordan és Lizzie olyannyira elvesztek egymásban, hogy fejük szépen közeledett egymáshoz. Lizzie is, és Jordan is csukott szemmel várták a csókot, hogy ajkuk egymáséi legyen, de Jordan, mikor már csak pár centire állt élete első csókjához, fejéhez kapott, és hátra ugrott.
-Aú, basszus, basszus, basszus! - kiáltott fel fájdalmasan.
-Mi a baj, Jordan? - aggódott Lizzie, és erre Nora, Stefan és Elena is odakapták fejüket.
-Csak.. úgy érzem... valami nagyon rossz fog történni...
*.*.*.*.*.*
Denilson seriff erősen agyalt, hogy mihez kezdjen. Eszébe jutottak a pszichiátriai emlékei, és hogy ünnepek után újra találkoznia kell a pszichiáterével. Még nem múltak el teljesen a seriff bácsi rémálmai... Még mindig visszatértek a képek ARRÓL a bizonyos estéről, a titokzatos férfire valahogyan emlékezett, és egy kicsit a hangjára is, de másra nem. Szerette volna békésen ünnepelni a Karácsonyt, ahogyan más normális emberek, de Denilson azóta már nem normális többé... Hirtelen földhöz vágta a Playboy eheti Karácsonyi Különkiadását, és leborította kis karácsonyfáját az asztalról. Képzeletében újra előjött a sötét utca képe, és újra megcsörrent a telefon. De Denilson most tudta, hogy ez csak a képzeletének beteges, idegesítő játéka. Rátaposott egy szürkés-ezüstöt, fém karácsonyfadíszre, amitől az hangos repedés után kettétörött... Denilson telefonja TÉNYLEG megcsörrent...
Óvatosan ment oda az öreg, a sok bejglitől és ünnepi kinézettel díszített fánktól tele volt, így nagy nehezen cammogott a vezetékes, ósdi telefonhoz, mint egy vén medve. A macibácsi felemelte a kagylót, és félénken így szólt:
-Halo, tessék?
-Se...Segítsen. Bajban vagyok! - egy gyermek hangját hallotta. Egy körülbelül 9-10 éves kislányét. - Anyuká...anyukámat bántotta egy szörnyeteg! Kérem, segítsen!
Denilson egyetlen mondatban kikérdezte a címet, nevet, stb.-t a fontos dolgokat, majd felkapta vízálló bakancsát nagy lábaira, a hóra való tekintettel, minden fontos eszközt magával vitt, még pisztolyát is, aztán beszállt a Lada Samarába, egy vörös, vérvörös színű régimódi autóba. A pszichiáter tanította neki, hogy egy ilyen új kell, hogy mindenből szerezzen be újat, ami arra a szörnyű éjre emlékeztette. A Hold ugyanúgy sütött akkor is, mint most. Ennek fényében indult el Denilson, az öreg, kissé néha-néha mogorva, de néha vajszínű, morcos, kövérkés seriff a megadott címre. Szakadt a hó. Éjszaka volt.
JÖVŐRE FOLYTATÁS! ---...TO BE CONTINUED...---
u.i.: Köszönjük az idei figyelmeteket egészen Októbertől, a Prológus megjelenésétől és a Blog beindulásától kezdve idáig, és kívánjuk a sok pénz, egészség, és satöbbi cucc mellett, hogy a következő évben is figyelemmel kísérjétek a történetet, hogy hogyan alakul majd. Jó éjszakát, Kedves Olvasók, szép álmokat, aludjatok jól, és
Boldog Új Évet Kívánok Nektek! :) :D:D
Üdv: N.J. Axel & Ramsey Scott Brown23:36-23:3723:49
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése