A televízió villódzó fényei már nem bántották Jasper szemét, csak az idegesítette, hogy Jordan elaludt, pedig Jasper hatalmas bomba-gólt lőtt Mario Balotelli bravúros passza után Maiconnal... A FIFA15-ben.
-Boom Baby! - kiáltott fel, mire Jordan felriadt.
-Basszus... - mondta.
-Jó, bocs, hogy felébresztettelek, vagy rád ijesztettem tess', csak...
-Nem! Nem az... Csak... Rosszat álmodtam.
-Mit?
-Valami kisápadt, őrült drogos a suliban megmeresztett egy csomó embert - erre mindketten nevettek. Régen, még amikor Black Forestben a kisfaluban laktak, volt egy szomszéduk, a Boday-család, akik.. hát, hogy is fogalmazzam, nem voltak valami tiszta, tisztességes emberek. Ők nap, mint nap átkokat szórtak egymásra, egymás balszerencséjét kívánták, verekedtek, loptak, csaltak, hazudtak.. És egyszer azt mondták Jordanra, amikor fociztak négyen az utcán *a Boday-fivérek, Jordan és Jasper*, hogy ,,Meredjen ki!" Azóta viccesnek tartják...
Másnap reggel az iskola szokásos hangulatban fogadta a két diákot. Mindenhol gyerekek, ismerős-ismeretlen arcok, de kettő figurát hiányoltak a suliból: Elenát és Stefant. A két srác jó ideje furcsa volt, Stefan még csak jelet sem adott magáról, de Jordan tartozott egy beszélgetéssel neki, pontosabban... áh, mindegy.
Az első órájuk történelem volt, amit Mrs. Colfree tartott. A kövér, alacsony, ősz hajú asszony, akiről sokan azt hitték, hogy igazából egy férfi, vagy transzvesztita, vagy egy nő, vérbeli igazi nő, csak férfi nemi szerve van, mint a Boday-fivérek nagyobbik tagja által emlegetett F*szos Nőknek, tehát, az asszony késve érkezett a terembe, de mikor becammogott, csend lett.
-Had hallom, ,,Jó reggelt, Mr... akarom mondani, MRS. Colfree!" - Jasperéket ott fogta el a röhögőgörcs...
A szünetben Jordan egész végig keresett valamit, vagy valakit tekintetével, de jó maga sem tudta, hogy kit. Így hát Lizziehez ment oda, aki barátnőjével beszélgetett.
-Sziasztok! - köszönt rájuk mosolyogva a fiú, de mielőtt bármi más történhetett volna, mielőtt elkaphatta volna Lizzie utalós, huncut kacsintását, és emlékező tekintetét az éjjelről, Jordant odébb rángatta egy sápadt fiú. Csak másodjára esett le neki, hogy az a fiú Stefan.
-Stefan? - kérdezte furcsán, összevont szemöldökkel, és a rég nem látott fiút méregette. Kissé meglepte, hogy Jordant rángatta félre. - Mit szeretnél? Mi van veled, Stefan? Ho...hogy vagy?
-Velem kell jönnöd... - Stefan pár másodpercig állt meredten, majd megindult a kijárat felé. Alex kényszeredetten követte, de odavetette az ajtóban álló néger elsőéves kisfiúnak, hogy figyelmeztesse Jaspert.
Jasper eközben a teremben ült, várta testvérét, várta a becsengetést. De igazából, úgy igazán, csak egyetlen egy dolgot várt... Valakit, egy lányt, akit BIZTOSRA veszi, hogy látott már valaha, valahol, valamikor, és nem a cukrászda előtti találkozó volt az első... Egymás után ismételgette magában a gyönyörű, barna hajú lány nevét, és az első mondatokat, amiket hozzá címzett. ,,Ó, ki vagy Te? Honnan vagy ennyire ismerős?" - gondolta magában, majd kinyitotta azt a gyászos, rohadt matekkönyvet...
A két fiú az erdőbe ért. De egy olyan területre a fák között, ahol még Jordan sohasem járt. Különösen sötét fatörzsek vették körül, amik magasra nőttek, és karcolt jelképeket mutattak a szemlélőknek. De Stefan nem törődött velük. Már nem. Levette fekete bőrkabátját, megigazította haját, és Jordanra nézett, mélyen, a szemébe, majd aggódóan így szólt:
-Mit tudsz a temetőben eltöltött estéről?
-Én..Mit tudok? Igazából... pont erről akartam veled beszélni... Mintha..
-Mintha? Bökd már ki! - reagált Stefan meglepően indulatosan a Jordan által kreált néma csöndre.
-Mintha Téged láttalak volna aznap este...
-Jó. Értem - Stefan csak bólintott, majd megfordult. - Engem... - elkezdte rángatni szemeit, és ökölbe szorította két kezét. Szeme furcsa színt öltött. Visszafordult a leskelődő Jordan felé.
-Mi a gyász?! - kapta kezét a szájához.
-Senkinek egy szót sem mondhatsz erről, világos? Az egészet rajtam kívül csak Te, és Elena tudhatod.
-Te... Tehát, Te egy... - Jordant az ájulás kerülgette. A fákra nézett, majd vissza az izzó szemű Stefanra, aztán... elájult.
PART2 WILL COME TOMORROW
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése