11.Rész-Az új erő

Jasper későn ért haza.Annyira gyorsan elrepült a Noraval eltöltött idő,hogy ő maga sem vette észre.Óvatosan lépkedett.Megpróbált észrevétlenül a szobájába osonni. Jordan fejébe vette,hogy megvárja ezért a nappaliban ült és nézte a késő esti Elefántcsontpart-Ghána meccset. Jordan rajongott az afrikai fociért..szerette azt a tüzet,azt a vadságot ahogyan, azok a fiúk kergetik a labdát.Amikor Jasper belépett a nappaliba nem sejtette,hogy testvére ott várja. A parketta egyet nyikorgott talpa alatt és mikor belépett Jordan felállt, szemöldökét összerántotta és kérdőre vonta..

-Jasper,jól tudod,hogy megbeszéltük a Grillt.Tudod,hogy vártam,imádok grillezni.Te pedig cserben hagytál,hát kösz szépen.

-De tesó..nővel voltam..-mosolygott Jasper... 

mármint nem úgy..hanem még csak ismerkedünk.Nagyon jól néz ki, alig vártam,hogy hazaérjek és mesélhessek róla.-áradozott Jasper.

-De ez akkor sem úgy működik,hogy megbeszéljük,hogy te bevásárolsz..erre eltűnsz félnapokra..mondjuk ha egy igazán szép lánnyal voltál az elég nyomós indok.De legközelebb ne hozz ilyen helyzetbe.

-Jólvan,nyugi és ha jól gondolom te meg Lizzie sem csak sakkoztatok itthon.-vette viccesre a figurát Jasper.

-Hát nem.-nevetett Jordan.

A két fiú akár hiszik akár nem,úgy igazán még sohasem vesztek össze.Persze,voltak nézet eltéréseik,de azok rendre megoldottak. Érdekes módon olyan jó a kapcsolatuk,hogy a komoly veszekedések végén,az egyikük mindig mond egy olyan dolgot,amely miatt a veszekedés nevetésbe,a nevetés beszélgetésbe torkollik.

-Tudod mit kíváncsivá tettél.Milyen a lány,mesélj róla!-mondta már kellemesebb hangvétellel Jordan.

-Hát,tudod hosszú barna haj,barna szem. Gyönyörű arc,szemrevaló alak.Egyszerűen tökéletes.A legdurvább az egészben,hogy olyan érzésem volt,mintha már találkoztam volna vele,vagy láttam volna valahol..olyan deja vu feeling volt.

-Érdekes.Legalább nem úgy viszonyulsz hozzá mint egy idegenhez.

-Ígyvan! Legközelebb majd bemutatlak neki.-mondta ásítozva Jasper

-Úgy nézem ideje lefeküdni.Megyek iszom még egy pohár vizet és lefekszek aludni.

-Rendben.Már én is lefeküdni készülök,a grillezést meg majd bepótoljuk. Jó éjszakát!

-Rendben.Jó éjt.-mosolygott Jordan.

Jasper nem tudott aludni.Végig Nora járt a fejében. Kettős érzése volt. Egyik azt sugallta,hogy nem kéne vele foglalkozni,mintha valamely negatív érzést vonzott volna amikor rá gondol,de a másik pedig kívánta. Mintha élete megmaradt minden egyes percét vele szeretné tölteni. Végül is amint ezen tűnődött,észre sem vette,hogy már elaludt.

*********************************************************************************

Elena egy sötét,zárt helyen ébredt.Próbált valamilyen fényt kreálni,ezért elővette a telefonját.Az akkumulátor 9%.Ez volt az első dolog amit észrevett. Csalódott arccal nézett körbe és közben maga elé világított.Észrevette,hogy valaki fekszik mellette.Háttal volt neki ezért megfordította.

Stefan volt az.Csak remegett és nem volt tudatánál. Elena az arcát simogatta.

-Hey,Stefan.Én vagyok az Elena.Itt vagyok.Ketten kijutunk.Legalább is remélem. 

-Ele..Elena..segíts.-próbált Stefan egy értelmes mondatot kiküszködni a torkán.

-Maradj itt,megnézem hol a kijárat.-hadarta Elena.Mondjuk nem mintha sok helyre tudna ebben a pillanatban Stefan menni de mindegy.

Elena egy ajtót talált,ami zárva volt,de látszott rajta ,hogy régi korhadt fából van és könnyűszerrel ki lehetne feszíteni.Elena körülnézett és rájött,hogy valamilyen pincében vagy ahhoz hasonló helységben vannak.

Ő nem volt egymaga elég erős,hogy kifeszítse az ajtót,de talán Stefan..nem Stefan túl gyenge.

-Stefan,van egy ötletem. Elena valamilyen éles dolgot keresett a földön. Egy félbetört kavicsot kaparászott ki a leomló homokból,amivel megvágta a csuklóját.

-Tessék Stefan,ha ki akarunk jutni,akkor innod kell.Igyál.

-De é..éés ha neeem tudom majd abba hagyni?-dadogott Stefan.

-Tudom,hogy megtudod állni.Bízok benned. Értem megteszed

és csuklóját Stefan szájához illesztette. Stefan nagyokat kortyolt. Úgy csinálta,mint aki egész életében erre várt. Nagyon nem úgy nézett ki, mint aki abba akarja hagyni.

-Stefan,ne elég lesz.Ez már fáj!-kiabált Elena.

Stefan végül,valahogy mégiscsak türtőztette magát és sikerült befejeznie a táplálkozást.Új erő költözött belé,erősebb volt mint valaha. 

-Elena,bocsáss meg, nem tudom mi ütött belém.

-Nembaj,Stefan.Tudtam,hogy le fogsz állni.

-Miből gondoltad?-kérdezte lepődötten Stefan.

-Mert szeretsz.-mosolygott Elena és átölelte Stefant.

Percekig ölelkeztek,aztán Elena megszólalt.

-Stefan próbáld meg kifeszíteni az ajtót!

-Oké megpróbálom.

Stefannak elég volt,hogy csak kicsit benyomja már ki is szakadt,a vén,öreg,megviselt fa ajtó amely az évek során már úgy meg rongálódott,hogy a törés közben,mintha nyikorgása és a farostok szétszakadása síró,segélykérő hangot hallatna.

-Elena,az igazat megvallva nem tudom mit csináljunk, talán itt meg kéne várnunk a segítséget..vagy tudod mit?

-Na?-nézett komolyan Elena.

-Pattanj fel a hátamra. Nem tudom meddig,fogom bírni,de így hamar hazaérhetünk.

Stefan csak úgy suhant a fák között,Elena különlegesnek érezte magát. Mégis hány lány barátja képes erre?-gondolta..Körür-belül fél órás út után a lány ismerős házakat pillantott meg.Az ő házuk volt.

Stefan megállt.

-Köszönöm Stefan a fuvart.

-Szívesen..tudod sietnem kell.Van még egy-két elintézetlen ügyem..

-Kérlek légy óvatos.-kérlelte Elena a fiút.

-Nyugi,az leszek.Szép álmokat Elena. és a fiú homlokon csókolta,de mar rég nem a lány volt a gondolataiba..hanem a BOSSZÚ és arra gondolt hogy Damon ezért még meglakol.

Elena mire kinyitotta a szemét Stefant már sehol sem látta.. FOLYT.KÖV.